Ebben a periódusban kezd a kölyök alkalmazkodni az élet alapvető feltételeihez: kialakul benne a táplálkozási reakció, a szopási reflex, majd a hőszabalyzás, a látás és hallás. Megjelennek a mozgás első elemei. Mindenekelőtt a mászás, amelyeknek során ekkor még a kölyökkutya nem csak végtagjaira, hanem a földre, nehezedő fejére is támaszkodik. Ennek a fejlődési szakasznak az első felében az alapvető táplálék az anyatej. Később a kölyökkutya már más élelmet is kap. Ez idő tájt kezd alkalmazkodni az állat a masszívabb és a legkülnbözőbb ételekhez, amelyeknek az anyagai növekedéshez és fejlődéshez szükségek. Kialakul a kiskutyában a tájékozódási reflex is, amely a környezetben való alkalmazkodást teszi lehetővé. A kiskutya sajátos kíváncsiságot és tudásvágyat tanúsítva, minden ismeretlen tárgyat megszimatol, minden hangra figyel. Kezdetben a kölyök szőrtakarója sűrű, lágy, pehelyszerű szőrzetből áll, de még ennek az időszaknak a vége előtt megjelenik a hátán és az oldalán észrevehetően kiütköző fedőszőr. A keményebb szőrű fejtájon láthatóvá válik a bajusz és a szakáll, a farktőnél keményebb szőrnyaláb képződik, amelynek alapján rendszerint megállapítható a leendő szőrzet keménysége. Körülbelül háromhetes kortól a kölykök már ülnek, állnak, szaladgálnak, és különböző helyzetekben fekszenek. Nem sokkal később megkezdődnek az egymás közötti játszások, birkózások. Ilyenkor már különféle tónusú hangokat is adnak; a kiskutyák szűkölnek, játékos vagy mérges hangnemben ugatnak és morognak. Ezzel egyi dőben kialakulnak a védekező reflexek is. Birkózás, játszás, - olykor, pedig táplálkozás - közben a kölykök mérgesen morognak, védekező pózt vesznek fel, és egymásra támadnak. A kiskutyák közül egyesek csupán passzív formában árulnak el védekezési reakciót. Ha idegen embereket, idegen tárgyakat vagy állatokat pillantanak meg, elbújnak. Ha jobban megközelítik vagy kézbe veszik őket, vonítanak, vizelnek, ugatnak. Más kölykök támadása vagy felnőtt kutyával való találkozás esetén passzívan a hátukra fekszenek. A félénkség első ismérveit a szopós időszakban még elég könnyű kiküszöbölni, később azonban már nehezen nevelhető ki a kutyából. Körülbelül húsz-husszonnégy napos koruktól a kölykök felismerik a gazdájukat, s ha megjelenik körükben, farkuk csóválásával, szemmel láthatóan örömmel fogadják, sőt ha a tulajdonos lehajol, a kiskutyákhoz vagy felveszi őket, megpróbálják megnyalni őt. Ezt a jelenséget nem úgy kell tekinteni, mint egyfajta szopási aktust, amely jellemző az előző időszakra, hanem mint az enyelgést, közeledést, az emberhez való ragaszkodás első jeleit. Ebben az időszakban a kölykök már jó kondícióban vannak, erős csontozatúak, röviden: jó rájuk nézni, ha egészségesen és jól fejlődtek, gyarapodtak.