A visszhangos tájékozódás az állatvilágban egymástól függetlenül több csoportnál is kifejlődött. De denevérek, a fogascetek, a delfinek és egyes madarak is alkalmazzák a hangradar kifinomult változatát, amely nemcsak a zsákmány felkutatásában és elejtésében, hanem társaikkal való kapcsolattartásban is segíti őket. A cickányok és a tanrekek is használják a hangradar kezdetleges változatát, amikor sötétben kell tájékozódniuk. A visszhang alapján tájékozódó állatok az emberi fül számára nem hallható kattogást, illetve éles visító hangokat bocsátanak ki, majd értelmezik a közeli tárgyakról visszaverődő hanghullámok szögét és minőségét. A kibocsátott hangok rezgésszáma igen változó.