Bizony, álltak. Gondolom tudod, miért tettem múlt időbe. Persze még most is közel állnak hozzám, csak nem igazán lehetnek velem.=/ :]
Most felsorolnám azokat az állatokat, amiket a sors adott nekem, és nagyon hálás vagyok érte, hogy tudtam őket szeretni. :D

Alex : Sajnos téged nem ismerhettelek. Még akkor éltél, amikor a szüleim összeházasodtak, én meg még nem születtem meg. Egy gyönyörű fekete angol cocker spániel voltál. Sok képet láttam rólad, remélen szerettél nálunk lakni. Sajnos egy betegség következtében elvesztettünk téged örökre...

Lompi : Lompi egy keverék kutyus volt, az utcáról való. Egy imádnivaló eb, csak egy gond volt vele. Sokat csavargott. Féltettük őt, mert ha összebalházna egy másik kutyával, az nem lenne jó. A sintérek is elfoghatnák, ugyanis nem volt rajta nyakörv. Amikor elcsavargott, mindig kibújt a kapu alatt, majd amikor éhes volt, esetleg megfordult a fejében, hogy hazajöjön.:] Haza is jött, és ugatott, hogy nyissunk neki ajtót (kifelé áttud alatta bújni, de befelé már nem...). Arra kényszerültünk, hogy kikössük szegény négylábút, de amikor csak tudjuk elengedjük. Sajnos ez sem vált be, valahogy lejött róla a lánc (a nyakörvhöz volt csatolva a lánc). Így azt gondoljuk, lehúzhatta magáról a nyakörvet, majd elszökött. Többet nem láttuk szerencsétlen kutyust.
Köszönöm istenem, hogy veled lehettem Lompi. Hogy ismerhettelek, és hogy, te mindenért megbocsátottál. Köszönöm neked. Ekkor mi még vagy 4-5 évesek voltunk.

Lili : Lili egy lány teknős volt. Szülinapomra kaptam őt. Vettünk neki egy nagy akváriumot, bele nagy köveket és vizet. Bele raktuk ezt az édes teknőst. Emlékszem arra, amikor legyeket fogtam neked, beraktam a vizedbe, és kínomban amikor megakartad enni a legyeket, kiszedtem őket. Azthiszem fél-egy évig éltél nálunk, de mivel nem tudtunk rendszeresen gondozni, akváriumot tisztítani, ezért elajándékoztunk egy felelősségteljes ismerősünknek. Köszönöm neked, hogy megtanítottál szeretni egy olyan élőlény iránt, akit nem is ismertem. Egy légy iránt. Köszönöm neked azt a sok szép órát, napot, amit együtt töltöttünk! Talán még most is élsz, csak sajnos nem lehetsz velem.

Odie : Egy csodálatosan szép airedale terrier kutyus volt. Imádtam őt, nagyon sok emlékem van róla. Ő is egy befogadott eb volt, 10 évei körül járt, amikor az utcáról fogadtuk. Az egyik lába el volt sajnos törve, ennek a rejtélye még mindig titok, de egy autóra gyanakodunk.
Szép nyári nap volt, mikor Odie jött, és kifeküdött a házunk elé. Rögtön bele szerettünk a két szép szemébe. Befogadtuk. Sok totón boldogan öleljük a testvéremmel Odiet. Az emlékeimbe az is benne van, hogy az anyukámat imádta a legjobban. Csak neki adott pacsit.
A neve honnan is származik? A garfield filmből az ottani kutya ihletet adott. Akkor még el sem tudtuk kébzelni, hogy is illene hozzá ez a név. De mostmár ha csak egy O betűt hallok, nekem már is ő jut eszembe. Ő is egy betegség következtében hunyt el. 2 évet élt nálunk.
Köszönöm neked ezt a gyönyörű két évet amíg veled lehettem. Köszönöm azt a sok szép emléket, amit tőled kaptam, és legfőképp azt a sok szeretetet, ahogy egy kutya csak szeretni tud.

Pocok : Odieval egy időben volt nálunk ő is. Amikor valamit égettünk, akkor mászott elő a tűzből egy fiatal pocok, akinek még a szeme sem nyílt ki. Azonnal a szívünkbe zártuk őt. Sajnos már a neve nincs az emlékezetembe. Pár nap múlva egy teljes dobozt lakássá alakítottunk ki neve. Tejjel kis cumis üvegből etettük. Egyszer egy napom kint játszottam vele, 6-7 éves lehettem, majd odajött Odie, aki egy vadászkutyus. Bevette a szájába, és elment vele. Én nem tudtam mit csinálják kiabáltam össze-vissza a szüleimnek, ők kijöttek és elvették tőle. Még élt szegénykém, nem is volt semmi baja, vagyis külsőleg. Sajnos pár nap múlva már nem voltál közöttünk. Lehet én öltelek meg, hogy nem vigyáztam amikor Odie odajött. Jobban kellett volna vigyáznom rád. Köszönök neked mindent, és azt, hogy megtanítottál arra, hogy felelősséget vállaljak valami iránt. De ezért sosem fogok megbocsátani magamnak.

Fagyi : Talán hozzá fogok a legtöbbet írni, mert a története ige hosszú. Egy napos, meleg nyári napon, elmentünk biciklizni, és bementünk egy fagyizóba. Hazafelé jövet nem maradtunk egyedül. Hozzánk csatlakozott egy igen fiatal, keverék kutya. Nem bántuk, még meg is álltunk miatta, hadd pihenhessen. Addig követett minket, míg haza nem értünk. Becsalogattuk a kertbe, de még senkit nem engedett közel magához. Egy igen félős négyláú volt, jól elbánhattak vele előző gazdái. Minden nap egy kicsit bátrabb lett, de csak velünk szemben. Mástól még mindig félt. Ismerősök gyerekei, fiúk, kihasználták azt, hogy ilyen félős kutya volt, és mindig össze-vissza kergették. Elgem volt belőlük...
Amikor enni adtunk neki, ott kellett várni amíg megeszi, mivel jöttek a macskák, elzavarták, és megették a kajáját. Egy kutyát. Elzavartak. A macskák. Igen, ennyire félős volt ő.
Vle bármikor kimehettünk az utcára póráz nélkül, sosem távolodott el tőlünk. Csodálatos napokat éltünk együtt vele, de az ő története sem tart örökké.
Szerelmes lettél, és elmentél hazulról. Egyre többször. Végül többé nem láttunk, nem jöttél haza. 
Köszönöm neked a sok szép napot, s azt, hogy bizalmat adtál nekünk.